"1956 őszén új korszak kezdődött az életemben: huszonhat esztendősen elhagytam Magyarországot. Ausztriában, Angliában, Franciaországban s végül Spanyolországban kerestem a boldogulás lehetőségeit. Az írásról nem tudtam lemondani, viszont nem rendelkeztem azzal az állandóság adta türelemmel, ami egy hosszabb lélegzetű regény megírásához szükséges lett volna. Néhány novella és számtalan vers maradt abból a tizenhat évből, amit Bécsben, Londonban, Aix-en-Provence-ban és Barcelonában töltöttem. Gabriel Garcia Marquez akkor még nem volt a tanítómesterem, de tudtam, hogy minden írásban az első bekezdés a legnehezebb, s ha ezen túl jutok, tisztába jövök azzal, hogy mit is akarok mondani. Az ebben a kötetben közölt történetek nem a legfontosabb alkotásaim, ám írói fejlődésem fontos lépcsőfokainak tekintem őket. Elnézést a poraimért! - ezeket a sorokat vésette Dorothy Parker amerikai költőnő a saját sírkövére. Én csak a merészségemért kérek elnézést, hogy ezeket a régi próbálkozásaimat előrángattam évtizedes rejtekhelyükről." (a szerző) Elnézést a poraimért! - ezeket a sorokat vésette Dorothy Parker amerikai költőnő a saját sírkövére. Én csak a merészségemért kérek elnézést, hogy ezeket a régi próbálkozásaimat előrángattam évtizedes rejtekhelyükről." (a szerző)