A dolgozat a kommunikáció szerepét vizsgálja a közoktatási intézmények szervezeti kultúrájának kialakulásában, fenntartásában és fejlesztésében. Az elérhető és relevánsnak ítélt hazai és nemzetközi szakirodalom alapján kínál áttekintést a legfontosabb elméleti és gyakorlati összefüggésekről. Feltárja a kommunikációs minták hatását az iskolai légkörre és a pedagógiai közösségek működésére. Elméleti alapját Schein háromszintű szervezeti kultúra-modellje és Gordon pedagógiai kommunikációs elmélete képezi. Rávilágít a formális és informális kommunikáció jelentőségére, fontosságára az iskolai együttműködésben. Az eredmények szerint a pozitív kommunikáció elősegíti a bizalomépítést, javítja a tantestületi légkört és ösztönzi az innovációt. A dolgozat megállapítja, hogy a nyílt, empatikus és reflektív kommunikáció nélkülözhetetlen a pedagógiai kultúra tudatos fejlesztéséhez, eredményei pedig hasznosíthatók az iskolai vezetők és döntéshozók, illetve a közoktatási intézmények belső kommunikációs folyamatai iránt érdeklődők számára.