Jelen tanulmány célja az volt, hogy elemezze a pszichológusok, pszichiáterek és pszichoterapeuták körében a kiégés és a szervezeti tényezők, a jóllét, és a megküzdési mód közötti kapcsolatot. A mintát 53 fő alkotta (48 nő és 5 férfi), átlagéletkoruk 38 év (szórás = 9,77) volt. A kiégés felmérése a Mini Oldenburg Kiégés Kérdőívvel történt, a domináns megküzdési mód a Folkman és Lazarus-féle Megküzdési módok kérdőív 22 itemes, rövidített változatával került meghatározásra, a jóllét pedig az 5 tételes WHO Jól-lét Kérdőív alapján lett felmérve. Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált mintának 62,26%-a szenved a kiégéstől. A vizsgálatnak a kiégés és a szervezeti tényezők közötti kapcsolatot nem sikerült alátámasztania, azonban számos más dologra fény derült a kiégéssel összefüggő tényezőket illetően. A problémaközpontú megküzdést alkalmazók a kiégés alacsonyabb és a jóllét magasabb mértékével jellemezhetők, mint az érzelemközpontú megküzdést preferáló társaik. A vizsgálat azt is alátámasztotta, hogy a kiégés szintje negatívan befolyásolja a jóllétet. A kutatásból gyakorlati haszon is származhat, hiszen a kiégéssel összefüggő tényezőket pontosan fel kell mérni, és figyelembe kell venni egy hatékony munkahelyi kiégést megelőző program megtervezésekor.