A különböző ipari és gyógyászati területeken folyamatosan növekvő tendenciát mutató nanorészecskék alkalmazásával egyre fontosabbá válik a toxicitásuk és környezetbe való kikerülésük szisztematikus vizsgálata is. Kutatásom során szilika cirkónium–dioxid maghéj szerkezetű nanorészecske (n-SiO2@ZrO2) oldat akkumulációját elemeztem, amely gyógyszerhordozóként való alkalmazásra nyújthat potenciális lehetőséget. A bioakkumulációs vizsgálatokat különböző modell organizmusok segítségével végeztem el: egy alacsonyabb rendű zooplankton szervezettel (Daphnia magna), és a trofikus láncban magasabban elhelyezkedő gerinces vízi szervezettel (Danio rerio). A mintákat atmoszférikus nyomáson történő nedves roncsolással készítettem elő az elemanalízishez, amit induktív csatolású plazma optikai emissziós spektrometriával (ICP-OES) végeztem el. A kapott adatokat statisztikai módszerekkel értékeltem.