Dolgozatomban a gyászfeldolgozás nemi különbségeire helyeztem a hangsúlyt, mely szerint férfiak és nők között eltéréseket lehet megfigyelni a gyászmunka alatt. Ez megvalósulhat mind szomatikus tüneteikben, depressziójuk mértékében, illetve társas odafordulás szükségleteiben. Munkám során arra is igyekeztem igazolást adni, hogy a gyászfeldolgozást milyen nagy erővel segíti a társas támasz megléte. Ez megvalósulhat rokonaink, családtagjaink vagy akár háziállataink által is. Ők képesek megadni azt az együttérzést, bizalmat és empátiát, amivel a gyászolónak sikerül fájdalmain túllendülnie. Dolgozatom során az egyik főbb célom az volt, hogy bemutathassam, hogy a gyászfeldolgozó csoportok képesek megadni az ehhez hasonló támaszt, ezenkívül biztosítanak egy olyan elfogadó közeget, ahol a gyászolót figyelmesen meghallgatják, coping stratégiát tanulhatnak sorstársaiktól, lehetőségük van megosztani tapasztalatikat, érzéseiket és segítségre lelhetnek.