A dolgozat témája a fiatalkorú bűnözők. Ők hogyan látják a saját esélyeiket a társadalmi beilleszkedésben az intézetből való kikerülés után, milyen jövőorientációval rendelkeznek, ezek megvalósítása milyen akadályokba ütköznek, milyen kétségeik vannak a társadalmi elítélés miatt. Célom, hogy kiderüljön, jelenleg a javítóintézeti nevelésre ítélt fiatalok hogyan látják a beilleszkedési lehetőségeiket, esélyeiket, mennyire motiváltak ez iránt. Milyen jövőbeli tanulási, kapcsolattartási elképzeléseik vannak, mennyire ragaszkodnak a társadalmi normákhoz. A javítóintézeti nevelés mennyire éri el hatását, a fiatalok gondolatai hogyan változnak jövőjükkel kapcsolatban a bent eltöltött idő alatt, mik azok, ami miatt aggódnak az intézetből való kikerülés után. Ezek vizsgálata előtt szeretnék említést tenni a deviáns viselkedés kialakulásáról néhány elméleten keresztül. A kutatásban a Debreceni Javítóintézet előzetes letartóztatásában lévő néhány fiatallal készítettem interjút, melynek következtetése képen levonhatom, hogy a többségük pozitív jövőképpel rendelkezik, míg vannak olyanok, akiknek a kitűzött céljai megvannak, de a megvalósításában nehézségek merültek fel benne. Ritka volt az a személy, akinek nem volt jövőképe, és nem is szeretne célokat elérni.