9639548383
| dc.date.accessioned | 2008-12-16T17:26:20Z | |
| dc.date.available | 2008-12-16T17:26:20Z | |
| dc.description.abstract | Az abszolút zene eszméje az 1800 körüli romantikus zeneesztétikában jött létre, a másfélszáz éven át meghatározta a hangszeres zenével - a "voltaképpeni" zenével - kapcsolatos elképzeléseket. A szövegektől, funkcióktól és még az empirikusan megfogható effektusoktól különvált - és ennyiben "abszolút" - zene, ahogyan ezt Wachenroder, Tieck és E.T.A. Hoffmann óta hiszik - az "abszolútum" sejtését közvetíti. Nietzsche még a wagneri zenedrámát is "abszolút" zenének tekintette, mivel (a "zenekari dallam") olyan zene, amely a drámai folyamatok "belső lényegét" mondja ki. Ezért nem túlzás, ha az abszolút zene eszméjéről mint zeneesztétikai alapfogalomról beszélünk, amelyet be kell mutatni, hogy megértsük: mi volt egyáltalán a zene a 19. században - abban a században, amelyből a hangverseny-repertoár legnagyobb része származik. | hu |
| dc.identifier.bibid | bibFSZ1061350 | hu |
| dc.identifier.isbn | 9639548383 | hu |
| dc.identifier.opac | http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1061350 | hu |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/67276 | |
| dc.title | 9639548383 | hu |