Tamási Áron a harmincas évek végén szabadjegyet kapott a román államtól a román állami vasútra. Az író e kétes megtisztelés nyújtotta lehetőséget arra használta, hogy ingyen bejárja hőn szeretett szülőföldjét, és úti élményeiből, tágabb és szűkebb nemzetséges körében szerzett tapasztalataiból végre megírja régóta tervezett könyvét a székelység korabeli életéről, hétköznapjairól, gondjairól és örömeiről, a hagyományairól és a hagyományaihoz való viszonyáról. Az így született társadalomrajz, családtörténet és személyes vallomás a "székely lélek" kérdését járja körül valódi stílusművészre valló, páratlanul gazdag, ízes magyar nyelven. A Szülőföldem (1939) Tamási Áronnak alighanem a legszebb könyve.