Most egy rejtélyes szerző könyvét mutatja be a Magvető Novellárium-sorozat a rövid prózát kedvelő olvasóknak. Centauriról annyit tudunk, hogy ezt a nevet illesztette saját maga és a világ közé; és ezzel egyidejű másik választása a láthatatlanság. Számos szerzőt ismerünk a világirodalomból, akik későn, vagy sosem fedték fel kilétüket (mint Salinger vagy Pynchon), így műveiket azok saját belső értékeire bízva, mindenféle külsődleges ráhatás nélkül - amit a való személyiség vagy egy arc jelenthet - adták, adják közre. Centauri írásai változatos témákkal (egy misztikus horgászélménytől az önjelölt pénzeszsák sarkkutató kálváriáján keresztül egy "apokrif" Flaubert-legendáig), buja mondatkonstrukciókkal és élénk atmoszférákkal gyönyörködtetik olvasóikat, ám közben a kötet vége felé haladva egyre inkább egységes ciklussá rendeződnek, hogy szinte "kihallatszik" egy nagyobb mű (egy immanens regény) a történetek mögül. Centauri írásai változatos témákkal (egy misztikus horgászélménytől az önjelölt pénzeszsák sarkkutató kálváriáján keresztül egy "apokrif" Flaubert-legendáig), buja mondatkonstrukciókkal és élénk atmoszférákkal gyönyörködtetik olvasóikat, ám közben a kötet vége felé haladva egyre inkább egységes ciklussá rendeződnek, hogy szinte "kihallatszik" egy nagyobb mű (egy immanens regény) a történetek mögül.