Eszközei élesek, finomak, arányérzéke jó, nem hord föl több anyagot, mint amennyit ez az én pillanatnyilag elbír. Mint amennyit elbír a vers, ami ettől a belátástól aztán roppant teherbírónak is bizonyul. Már nem átlátszó, még nem áthatolhatatlan. Áttetsző. Tulajdonképpen ilyesmi a titok, ez az, amihez lehet és kell tanulni, de megtanulni nem lehet. Áttetszőnek lenni épp olyan nehéz és kockázatos, mint amilyen magától értetődő, de mégiscsak ez volna a költészet, sűrített nyelv, mely elhordozza nyelven túli, nehezen mondható többletét. (Parti Nagy Lajos)