A modern biotechnológiai ipar egyik alapvető követelménye a magas szintű sterilitás és szennyezésmentesség biztosítása, különösen azokon a területeken, ahol mikrobiológiai vagy biológiai alapú termékek előállítása zajlik. Az iparág számos ága – beleértve a gyógyszeripart, a sejtkultúrákat alkalmazó kutatásokat, valamint a genetikai módosítással kapcsolatos tevékenységeket – olyan környezetet igényel, amelyben a levegőben lebegő részecskék és mikroorganizmusok jelenléte szigorúan ellenőrzött és minimálisra csökkentett. Ebben a közegben a tisztaterek – azaz azok a zárt helyiségek, ahol a szennyeződéseket alacsony szinten tartják – nélkülözhetetlenek. A tisztaterek tisztántartásának követelményei szigorúak, és megfelelnek a nemzetközi szabványoknak, mint például az ISO 14644 standardok, amelyek pontos iránymutatást adnak a levegő tisztaságára, a mikrobiális szennyeződések csökkentésére, valamint a megfelelő karbantartási és takarítási folyamatokra vonatkozóan. A tisztítórendszerek és protokollok hatékonysága közvetlen hatással van a biotechnológiai termékek minőségére és biztonságára, ami kulcsfontosságú az emberi egészségre nézve. Diplomamunkám célja bemutatni a biotechnológiai iparban alkalmazott tisztaterek besorolását, felépítését, tisztántartási folyamatainak elméleti és gyakorlati alapjait, valamint a kísérleti részen keresztül szemléltetni, hogy milyen mikrobák fordulhatnak elő például egy ilyen ipari létesítmény ellenőrzött tereinek mennyezetein, illetve milyen hatékonysággal csökkenthetjük vagy eliminálhatjuk jelenlétüket az érintett felületen. A munka során részletesen tárgyalom a tisztaterek működésének sajátosságait, a levegő- és felületkezelési technológiákat, továbbá kitérek a karbantartás, az ellenőrzés és a monitoring rendszerek fontosságára is.