A jelen szakdolgozat a közösségi zenélés pedagógiai, pszichológiai és társadalmi hatásait vizsgálja, különös tekintettel az alapfokú művészeti iskolák hangszeres oktatására Magyarországon. A dolgozat a szerző személyes tanári tapasztalataira és a releváns szakirodalomra támaszkodva mutatja be, miként támogatja a zenei nevelés a gyermekek kognitív, érzelmi és szociális fejlődését, valamint hogyan járul hozzá a közösségépítéshez és a társadalmi integrációhoz. A dolgozat egyik központi eleme az El Sistema nevű venezuelai zeneoktatási modell bemutatása, amely a zene eszközével kíván társadalmi változást előidézni. A modell hazai adaptációját a Szimfónia Program példáján keresztül ismerteti a dolgozat, kiemelve a Symphonia Alapfokú Művészeti Iskola munkáját, amely hátrányos helyzetű tanulók fejlesztésében tölt be kiemelkedő szerepet. A dolgozat kérdőíves kutatás eredményeit is feldolgozza, amely zeneoktatásban dolgozó pedagógusok körében zajlott. Az eredmények alátámasztják, hogy a zenei nevelés pozitívan hat a fegyelemre, az együttműködésre és az iskolai közösség működésére. Emellett bemutatásra kerül az Ulwila-módszer is, amely egy inkluzív zenepedagógiai megközelítés, különösen alkalmas tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek zenei nevelésére. A dolgozat konklúziója szerint a zenei nevelés nem csupán személyiségformáló eszköz, hanem képes áthidalni oktatási és társadalmi különbségeket is, így hozzájárulva egy befogadóbb és összetartóbb iskolai környezet kialakításához.