Az ozmolalitás a szervezet víz- és elektrolitháztartásának fontos laboratóriumi paramétere, amelyet számos klinikai állapot megítélésére alkalmaznak. Diplomamunkám célja a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Laboratóriumi Medicina Intézetében bevezetésre kerülő, fagyáspontcsökkenés elvén működő Osmomat 3000 ozmométer analitikai értékelése és összehasonlítása volt a korábban alkalmazott, gőznyomáselvű Vapro 5520 készülékkel. A vizsgálatok során összesen 140 szérum-, vizelet- és kontrollmintát elemeztünk, valamint meghatároztuk a legfontosabb analitikai paramétereket, köztük a precizitást és a carry over mértékét. Vizsgáltuk továbbá az exogén és endogén komponensek, valamint a hemolízis és lipémia hatását a mért ozmolalitásra. Szérumminták esetében az Osmomat 3000 szorosabb egyezést mutatott a számolt ozmolalitással, mint a Vapro 5520, amit a Deming-regresszió és Bland–Altman elemzés is igazolt. Az etanol koncentrációval végzett vizsgálatok során az Osmomat erős pozitív korrelációt mutatott, míg a Vapro esetében ez nem volt megfigyelhető. Eredményeink alapján a két készülék között összességében jó egyezés volt, azonban illékony komponensek jelenlétében különbségek jelentkeztek. Az Osmomat 3000 megfelelő analitikai teljesítményt nyújtott, ezért alkalmasnak bizonyult a rutindiagnosztikai alkalmazásra.