Hévizi Ottó esszéiben a nagy klasszikusok – Kant, Nietzsche, Lukács, Heidegger, stb.– életművén keresztül értelmezi újra a filozófia „ősrégi” gondolatait, miközben kísérletet tesz egyfajta probléma-történet elbeszélésére, a kérdésfeltevés sokféleségére épülő „prózaibb” beszédmód kialakítására.