„A végrehajtás az a polgári nemperes eljárás, amellyel a bírósági határozatokban és törvényben meghatározott egyéb okiratokban foglalt kötelezettségek teljesítését az állam kényszerintézkedések alkalmazásával érvényre juttatja.” A bírósági végrehajtásnak ez az időtálló megfogalmazása is nagyon jól megmutatja, mik azok a szempontok, amit egy megfelelő végrehajtási rendszer kidolgozásánál szem előtt kell tartani, illetve a jogalkotó elődeink is szem előtt tartottak. Ehhez azonban elengedhetetlen a rendszert alátámasztó gyakorlat figyelembe vétele, minthogy az adott jogintézmény alkalmazásával felmerülő hibákat is a gyakorlat hozza a felszínre. Dolgozatomban tehát ezt a rengeteg történelmi hagyománnyal rendelkező, több évtizedre visszanyúló és rendkívül összetett jogintézményt szeretném részletesen bemutatni. A bírósági végrehajtás rövid és átfogó történelmi jellemzését követően rátérek a hatályos szabályozás részletes bemutatására: a végrehajtásra vonatkozó alapvető rendelkezések, a végrehajtás elrendelése és foganatosítása, majd végrehajtás munkabérre és egyéb járandóságra, pénzügyi intézménynél kezelt összegre, valamint az ingó- és ingatlan-végrehajtás szabályozása a végrehajtási törvény tükrében; a dolgozatom utolsó részében pedig a bírósági végrehajtás szervezeti felépítésére vonatkozó rendelkezéseket fejtem ki röviden. A dolgozat írása során, az elméleti megközelítés mellet próbáltam minél többször a gyakorlati problémákra, és az ezekre vonatkozó megoldási javaslatokra is felhívni a figyelmet. Szándékosan nem tértem ki a végrehajtásra vonatkozó, az Európai Unió más tagállamaiban működő szabályozására, illetve a közösségi jogi szabályozásra, hiszen ez egy teljesen önálló tanulmány tárgya lehetne. Dolgozatom célja tehát annak vizsgálata, hogy az általam imént felvetett kérdésekre, elméleti és gyakorlati problémákra az 1994-es végrehajtási törvény 2000. évi átfogó módosítása miként és mennyiben reagált, adott magyarázatot, felismeri-e, és ha igen, hogyan próbálja orvosolni ezeket a problémákat.