The central topic of the present study is certain features of the principles re-regulated during the codification of the Hungarian Code of Civil Procedure. It can be said that the number and content of the principles have also become more concentrated as a result of codification. The Act CXXX of 2016 on the Code of Civil Procedure (hereinafter “CPC”) brought a number of conceptual changes, which can also be observed in terms of principles. The principles chapter of the CPC has been renewed, some principles that are not yet known in Hungarian civil procedure law have been laid down. The present study reviews these changes and also seeks to take a position on the content of the principles, with a separate examination of the Principle of Concentration of Proceedings, which has also been identified as a priority objective by the legislator. The paper analyzes the academic debates on the principles and attempts to answer whether the experience of the period since its entry into force has met some of the expectations for the reform of the principles. The study examines the changed regulations that have led to opposing views in the literature. An important topic of the study is that, in line with the divided structure of the proceeding, the court's intervention activities have also changed. This change can also be observed in the principles, as the Principle of Court's Obligation to Intervene has emerged as a new principle. Some features of the Principle of Truth-telling and Principle of Good Faith are also analyzed. The study seeks to shed light on the fundamental issues of civil procedure through foreign examples, in which certain elements of German legislation are mainly mentioned.

Jelen tanulmány központi témája a magyar polgári perrendtartás kodifikációjának során újraszabályozott alapelvek egyes jellemzői. Elmondható, hogy az alapelvek száma és tartalma is koncentráltabb lett a kodifikáció eredményeképpen. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) számos koncepcionális változást hozott, ami az alapelvek tekintetében is megfigyelhető. Megújult a Pp. alapelvi fejezete, amelyben olyan elvek is rögzítésre kerültek, amelyeket a magyar polgári eljárásjog eddig még nem ismert. Jelen tanulmány áttekinti ezeket a változásokat és igyekszik állást foglalni az alapelvek tartalmát illetően is, külön vizsgálat tárgyává téve a jogalkotó által is kiemelt célkitűzésként megfogalmazott perkoncentráció elvét. A dolgozat elemezni az alapelvekkel kapcsolatos szakmai vitákat, és megkísérel választ adni arra, hogy a hatályba lépés óta eltelt időszak tapasztalatai beváltották-e az alapelvi reformhoz fűzött egyes elvárásokat. A tanulmány vizsgálja a megváltozott szabályozást, amelyek a szakirodalomban is ellenkező álláspontok kialakulásához vezettek. Fontos témája a dolgozatnak, hogy az osztott perszerkezethez igazodóan a bíróság közrehatási tevékenysége is változáson ment keresztül. E változás az alapelvekben is megfigyelhető, mivel új alapelvként jelent meg a bíróság közrehatási kötelezettsége. Elemzésre kerül továbbá az igazmondás és a jóhiszeműség alapelvek egyes jellemzői. A tanulmány igyekszik külföldi példákon keresztül megvilágítani a polgári perrendtartás alapelvi kérdéseit, amelynek során főként a német szabályozás egyes elemei kerülnek említésre.