A sejthalál a többsejtű szervezetekben kulcsfontosságú a szövetek homeosztázisának fenntartásában, az akut sérülés utáni szövetek helyreállításában, a fertőzés elleni küzdelemben, valamint az immunitás szabályozásában. Lényeges különbség diplomamunkám szempontjából az apoptotikus és nekrotikus sejthalál formák alapvetően eltérő hatása az immunrendszer aktiválására. Elsősorban az a tulajdonság, hogy az apoptózis során a sejt belső tartalma apoptotikus kapszulákba – blebekbe kerül. Ennek köszönhetően a sejttörmelék feldolgozásra kerül, a professzionális fagociták felismerik és ártalmatlanítják őket. Ezzel szemben a nekrotikus sejthalál, mint a nekroptózis vagy ferroptózis esetében az intracelluláris tartalom kijut a sejtből, amely sérülés kapcsolt molekuláris mintázatként működhet (DAMP). Kísérleteink során különféle sejthalál folyamatok eredményeként felszabaduló mediátorok hatását hasonlítottuk össze proinflammatorikus (M1) és antiinflammatorikus (M2) makrofágokra. Megfigyeltük, hogy az M2 makrofágok több TNFα-t termeltek az M1 sejtekhez képest apoptotikus és nekroptotikus stimulusok használatát követően, de csak friss felülúszók hatására.