9639519839

Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Az 1601-ben keletkezett Hamlet, ha ugyan lehet Shakespeare-nél egyáltalán ilyenről beszélni, szerzőjének főműve. Értelmezéseinek, magyarázatainak száma jóval meghaladja más irodalmi műalkotásét, beleértve az olyan állandóan kommentált műveket is, mint Dante Isteni színjátéka vagy Goethe Faustja. Eltekintve a legszélsőségesebb álláspontoktól (amelyek közt olyan is akad, amely Hamletet ősgonosznak, a halál és rontás szellemének tartja, a darab pozitív főhősét pedig Claudiusban, illetve Leaartesben látja) Hamlet figurájának még alapvonásaiban sem tudnak a kutatók, kritikusok megállapodni. Ki a tettre képtelen, mélabús "szellemi ember" típusának, ki a dekadencia képviselőjének, ki forradalmárnak stb. tartja. E bonyolultság, nehezen értelmezhetőség ellenére Shakespeare talán legnépszerűbb műve: valószínűleg azért, mert többféle jelentése, vonatkozásainak, "filozófiájának" nehezen vagy sehogy se kihüvelyezhető volta ellenére mind története, mind fontosabb figurái rendkívül plasztikusak, magukkal ragadók, áttekinthetők a legnaívabb befogadó számára is. Általános, leginkább "örök emberi", alapvető emberi viszonyulások, kapcsolatok, érzelmek állnak a mű középpontjában: a fiú-szülő viszony, az első szerelem, a pálya- és példaképválasztás, a barátság, az első szembenézés a halállal, a politikával és a társadalmi igazságtalansággal stb. Ráadásul éppen a főhős, Hamlet alakja nyert olyan megformálást a műben, amely egyszerre tekinthető példaszerűnek, azonosulásra alkalmasnak és emberi gyengeségekkel, "ellenszenves" tulajdonságokkal felruházottnak. Népszerűsége legfőbb okának napjainkban éppen azt tartják, hogy Hamlet "egy igazi mai, huszadik századi" fiatal.

Leírás
Kulcsszavak
Forrás
Gyűjtemények