A pulmonális embólia a vénás thromboembóliás betegségek egyik fajtája. Eme kórképnek igen magas a morbiditása és mortalitási mutatói a prevencióban, annak ellenére, hogy a diagnosztikában és a terápiában előrelépések történtek. Sokszor nem diagnosztizálják időben, vagy egyáltalán nem ismerik fel. Ennek okán akár letális kimenetelhez is vezethet. Differenciáldiagnosztizálási szempontból gyakran ismétlődő probléma a felismerése, viszont az időben elkezdett kezelés bizonyítottan hatásos lehet. A szakdolgozatom kutatási célja az, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pulmonális embóliához vagy mély vénás trombózishoz riasztott mentőegységek, betegeinek hány százalékánál merül fel az akut életveszélyes embólia diagnózisa a helyszínen, illetve hány beteg EKG-ja mutatott eltérést. Vizsgálom, hogy milyen objektív és szubjektív tünetei voltak a betegeknek. A kutatásomban szeretném azt prezentálni, hogy melyek a legfontosabb betegvizsgálati és anamnézis felvételi szempontok a pulmonális embóliában szenvedőknél, illetve mi a mentőegységek riasztási rendje ezeknél a panaszoknál. Vizsgálom többek között mentővel, illetve saját lábán érkező betegek útját a sürgősségi osztályra, valamint azt, milyen diagnosztikai módszereket használnak prehospitális és hospitális ellátásban.