A kutyaterápia szerepe a bölcsődei sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztésében

Abstract

Jelen szakdolgozat az állatasszisztált terápia bölcsődei korai fejlesztésbe való integrálásának lehetőségét és hatásait vizsgálja egy autizmus spektrum zavarral élő kisgyermek egyedi esettanulmányán keresztül. A dolgozat elméleti fejezeteiben az állatasszisztált terápia történeti és fogalmi alapjai, a magyarországi korai intervenció rendszere, az SNI és az ASD jellemzői, a bölcsőde fejlesztő szerepe, valamint a kutyaterápia hazai és nemzetközi kutatási eredményei kerülnek bemutatásra. Az empirikus rész egy valódi fejlesztési folyamatot dokumentál: egyéni gyógypedagógiai foglalkozást és kutyaterápiás foglalkozást hasonlít össze megfigyelési jegyzőkönyvek, strukturált interjúk és reflexiók segítségével. A vizsgált gyermek esetében a kutyaterápiás foglalkozásokon szembetűnő különbség mutatkozott az érzelmi nyitottság, a kommunikációs kezdeményezések, a szenzoros tolerancia és a motiváció terén az egyéni fejlesztéshez képest. A háromszögelés módszerével gyűjtött adatok- az édesanya, a kisgyermeknevelő és a gyógypedagógus egybehangzó visszajelzései- megerősítik, hogy a kutyaterápia hatása nem korlátozódik a foglalkozás idejére, hanem a bölcsődei csoportban és otthon is megjelenik. Az eredmények egyedi esetből fakadnak, így nem általánosíthatók, ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a kutyaterápia nem helyettesíti, hanem érdemben kiegészíti és erősíti a hagyományos korai fejlesztést. A dolgozat következtetése szerint az állatasszisztált terápia- megfelelő szakmai és intézményi feltételek mellett- a bölcsődei korai intervenciós folyamat értékes, gyermekközpontú eleme lehet.