A dolgozat a Sajó magyarországi szakaszának 1992 és 2014 között végzett halfaunisztikai vizsgálatait elemzi, különös tekintettel a természetvédelmi értékek változására és azok környezeti hátterére. A gyűjtött adatok alapján a halfauna állapota egyértelmű romlási trendet mutat, a Sajópüspöki belépési szakasz még fajgazdagabb és természetközelibb, míg a középső és alsó szakaszokon a biodiverzitás csökkenése figyelhető meg. A változások hátterében elsősorban a történetileg jelentős ipari és kommunális szennyezések, a medermorfológiai átalakítások és a csökkent élőhelyi heterogenitás állnak, amelyek hosszú távon korlátozták az érzékeny és védett halfajok fennmaradását. A 2000-es évektől meginduló vízminőség javulás átmeneti pozitív hatást gyakorolt ugyan a halfaunára, ám a regeneráció mértéke helyenként korlátozott maradt. A vizsgálat így rávilágít arra, hogy a Sajó ökológiai állapotának hosszú távú fenntartása komplex természetvédelmi és vízkezelési beavatkozásokat igényel.