„mikor magyar nyelv és irodalom- orosz nyelv és irodalom szakon 1987-ben végeztem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, Debrecenben, az Ady Endre Gimnáziumban kaptam állást, s azóta is ott dolgozom. Iskolánkról köztudott, hogy a tehetséggondozás, s azon belül a kreativitásfejlesztés magas szinten van nálunk. Így én is bőven kaptam és kapok lehetőséget az előbb említett „kincsvadászat”-ra, utána pedig a „kezemben tartott kincsek” megóvására. Nem véletlen tehát dolgozatom témájának megválasztása. Ahhoz, hogy mi, tanárok tehetségfejlesztő tevékenységet tudjunk folytatni, szükség van elméleti tudásra is: tisztában kell lennünk az alapfogalmakkal. Ezért először a tehetség fogalmáról, összetevőiről, a kreativitás lehetséges megközelítési módjairól, majd a tehetséggondozás magyarországi történetéről fogok írni. Ezután szólok arról, hogy a kreativitás milyen szerepet tölt be iskolánk életében, majd rátérek arra, hogy irodalomból mely tanórán kívüli tevékenységek segítségével fejleszthetik tanítványaink kreativitásukat (és más képességeiket is). Helyenként részletes, néhol rövidebb ezeknek a leírása. Ennek az az oka, hogy mindenki alaposabb tájékoztatást tud adni arról, aminek maga is aktív részese, s kevésbé pontosat arról, amit csak kívülről ismer- én is így vagyok ezzel. Az összegzésben leírom a legfőbb problémákat és azt is, hogy milyen kiaknázatlan lehetőségeink vannak még.”