Homloklebeny tréninget vezettem, értékelhetően 37 fő számára. Szakirodalommal támasztottam alá, miért tartom indokoltnak, hasznosnak a tréninget. Elemeztem a végrehajtó funkciókat. Kutatómunkámhoz végrehajtó funkciót mérő Stroop-tesztet vettem fel a tréning elején és a végén, mely a prefrontális lebenyhez kapcsolt feldolgozókörök funkcióit mint a kognitív gátlást, kognitív flexibilitást dimenzionálja. Ehhez statisztikai módszereket vettem igénybe. Egyik hipotézisem az volt, hogy a homloklebeny tréning következtében a végrehajtó funkciók aspektusaiban minőségi változás következik be. Ezt esetleírással, tréninget követő változások megfogalmazásával tettem. A feltevés beigazolódott, a résztvevők számos pozitív változásról számoltak be a végrehajtó funkciók komponensei tükrében. A második hipotézisem az ingerfeldolgozás javulása a homloklebeny tréning következtében. A mérőeljárásként alkalmazott Stroop-teszt eredményei számottevők. A gyerekek magas fejlődési eredményt produkáltak és váltásos helyzetben 36%-os javulást értek el egy hónap alatt. Fejlesztési ötleteket adtam és tértem ki a homloklebeny tréning szükségességére, jelentőségére, lehetőségére. A tréninget összességében és részleteiben is hasznosnak ítélem.