Nagy műhelymunkámban a pszichodráma és a családállítás módszereit mutattam be, emellett a szorongással való megküzdés és az énhatékonyság témakörével foglalkoztam. Szakirodalmamban kitértem a két módszer egyes sajátos jellemzőire, szemléleti keretére, kutatási előzményeire. Vizsgálatom során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy összefüggésbe hozható-e a magas énhatékonyság-érzet, illetve a hatékony megküzdés a pszichodráma vagy a családállítás alkalmazásával. Emellett a pszichológiában kétes megítélésű családállítást szerettem volna összehasonlítani a pszichodrámával, mely a szakmában elismert terápiás eszköz, mégis a laikusok számára sokszor összekeverendő egyes módszertani hasonlóságok miatt. A kutatásomban két standard kérdőív által vizsgáltam hipotéziseimet. Ez alapján megállapítottam, hogy szignifikáns különbséget mutatnak a csoportok annak tekintetében, hány alkalommal vettek részt családállításon és/vagy pszichodrámán, illetve egyes feltételekben arra következtettem, hogy a módszerek alkalmazása összefüggésbe állítható a pszichológiai immunitást (Oláh, 2005) alakító kompetenciák fejlődésének terén.