Volt egyszer egy fiatalember, egy ifjú futballista, aki súlyos sérülése után elhatározta, hogy edző lesz. S ha már az lesz: a legjobb lesz. Megszállottként képezte magát, megszállottként járta a világot, hogy az is lehessen. Aztán hatalmas lendülettel fogott a munkába. Lemondott a nyugalmáról, a békéjéről, a szórakozásáról, s egy kicsit még a családi boldogságáról is, csak sikerüljön, a lehető legjobban sikerüljön, amibe belevágott. Sokáig úgy tűnt: sikerül is. Csapatai szárnyaltak, s az ő nevét tényleg a legjobbak közt emlegették. Útja közben találkozott egy hasonlóan futballőrült milliárdossal, aki végre nem kivenni akart a magyar futballból, hanem betenni. Aki ugyancsak megszállottként csapatot, CSAPAT-ot szeretett volna csinálni. Előbb kisebb összegeket, aztán már százmilliókat is hajlandó volt áldozni a szenvedélyére... Ők, így, együtt, egymásra találva mindenütt másutt hegyeket mozgathattak volna meg. Hogy aztán nálunk, Magyarországon mi történt velük? Ne tudják meg! Illetve... Tudják csak meg! Tudják csak meg!