Szólista – széles repertoárral. Osztovits Levente, az Európa Könyvkiadó egy éve elhunyt igazgatója világéletében kórustag volt: minden iskolájában, minden munkahelyén, minden „kórusban” szívesen dolgozott, és mindenütt mindenkinek természetes volt, hogy szólót énekel. Aki gyerekfejjel címszerepet kap az iskolai színtársulatban, az felnõttként is a legkeményebb munkát követelõ fõszerepekkel tartozik a közönségnek – mintha ez lett volna az életelve, a szigorú, csöndes elvárása magával szemben. Dramaturgként kijárta az élet színiiskoláját, tanárként generációkat nevelt fel, kiadói szerkesztõként, majd fõszerkesztõként, igazgatóként negyven éven keresztül szolgált egy megszállott irodalmi mûhelyt: az Európát. Szerelmes elhivatottsággal kórusokat hangolt össze, aztán a legkülönfélébb színpadi és irodalmi mûfajokban szólózott nekünk.Ez a kötet zömében rádiós jegyzeteinek gyûjteménye, így vagy úgy mindannyian benne vagyunk, akikkel pályája során együtt énekelt.Köszönjük, nem felejthetjük el.Osztovits Levente (Gyõr, 1940. szept. 7.–Budapest, 2006. június 16.) dramaturg, mûfordító, irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1965-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, és még abban az évben az Európa Könyvkiadó szerkesztõje lett. Dramaturgként dolgozott a veszprémi Petõfi Színház, majd a kecskeméti Katona József Színház, késõbb a debreceni Csokonai Színház kötelékében. 1972-tõl drámatörténetet oktatott a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán, majd Egyetemen, 1990 óta az intézmény színházelméleti tanszékét vezette. Az Európa Könyvkiadónak 1973-tól fõszerkesztõje, 1988-tól igazgatója volt.Számos mûvet fordított, többek közt Francis Scott Fitzgerald, Carson McCullers, Truman Capote, Gerald Durrell, Samuel Beckett munkáit, és Közvetítések címmel tanulmánykötetet publikált az angol és az amerikai irodalomról.Díjaival, kitüntetéseivel nem szeretett hivalkodni.