A home office és a hibrid munkavégzés hatása a munkavállalói kiégésre

Abstract

A dolgozat a home office és a hibrid munkavégzés munkavállalói kiégésre gyakorolt hatását vizsgálja vegyes módszertani megközelítéssel, a Job Demands–Resources (JD–R) modell és a Maslach-féle kiégésmodell elméleti keretére támaszkodva. A kvantitatív vizsgálat 126 fős mintán, a Maslach Burnout Inventory általános változatával (MBI–GS) mérte a kiégés három dimenzióját (az érzelmi kimerülést, a cinizmust és a csökkent személyes hatékonyságot) a munkavégzési forma és a munkaidő-rugalmasság függvényében. Az eredmények szerint az irodai munkavállalók szignifikánsan magasabb kiégési értékeket mutatnak, mint az 1–2 napos hibrid és a teljes home office munkavállalók, ugyanakkor a heti 3–4 napos hibrid munkavégzők kiégési szintje az irodai csoportéhoz hasonló maradt. A munkaidő rugalmassága bizonyult a kiégéssel legszorosabb összefüggésben álló tényezőnek, megelőzve magát a munkavégzési helyszínt. A kvalitatív részt három félig strukturált szakértői interjú tematikus elemzése alkotja, amelyek megerősítik a kvantitatív eredményeket, és feltárnak egy figyelemre méltó ellentmondást, a teljesen home office-ban dolgozó munkavállalónál a fizikai elválasztás ellenére a mentális kikapcsolódás komoly nehézséget okoz. A dolgozat következtetése, hogy a rugalmas munkavégzési formák csak akkor működnek valódi védőfaktorként a kiégéssel szemben, ha azokat egyértelmű elérhetőségi szabályok, valódi autonómia és tudatos szervezeti támogatás kíséri.