Szini Gyulának az irodalmi szecesszióhoz sorolható regénye először a Nyugat 1912-es évfolyamában jelent meg folytatásokban. Cselekménye a mondén félvilágban játszódik le, színészek, újságírók és más csirkefogók között. Már a nevek jellemeznek: a hős Szodoma Pál, a hősnő Soledad - az egyik romlottságot, megalkuvást, illúziótlanságot sejtet, a másik buja napsugarat. Soledad az igazi szerelmet szeretné megismerni: a szenvedést, mely égő és égető sebekkel borítja el a boldogságot is. Soledad egyetlen gesztusa a világ felé a szerelem, Soledad létformája a szerelem, mely benne hasonlatos ‘a virág virágzásához, a villám villámlásához’. Ahogy Soledad egyetlen, elemésztő vonása a szerelem, úgy Szodoma Pálé az aljasság, s ezért nem találhatják meg egymást. (Thurzó Gábor)