Lehet-e hibás egy gyermek? - A nők és gyermekek elleni szexuális abúzussal kapcsolatos hiedelmek és áldozathibáztató attitűdök vizsgálata

Abstract

A szakdolgozat a szexuális erőszak társadalmi megítélésének pszichológiai hátterét vizsgálja, különös tekintettel a nemierőszak-mítoszokra és az áldozathibáztatás jelenségére. A nemierőszak-mítoszok olyan sztereotipikus és torzított hiedelmek, amelyek relativizálják az elkövető felelősségét, és részben vagy egészben az áldozatra hárítják a történtekért való felelősséget. E hiedelmek szorosan összefüggnek az igazságos világba vetett hittel, amely szerint az emberek hajlamosak azt feltételezni, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel, így a negatív események esetében gyakran az áldozat viselkedésében keresik az okokat. A szakirodalom rámutat arra, hogy a szexuális erőszakkal kapcsolatos attitűdök nem izoláltan jelennek meg, hanem szélesebb ideológiai és kognitív rendszerek részét képezik, amelyek magukban foglalják a nemi szerepekkel, a szexualitással és a hatalmi viszonyokkal kapcsolatos hiedelmeket. Ezek a mechanizmusok nemcsak a felnőtt áldozatok megítélését befolyásolják, hanem a gyermekek elleni szexuális visszaélésekkel kapcsolatos társadalmi percepciókban is megjelennek, például a „csábító gyermek” mítoszában, amely az áldozat aktív szerepét feltételezi. A dolgozat központi kérdése, hogy a társadalom azonos módon ítéli-e meg a női és a gyermek áldozatokat. A kutatás célja annak vizsgálata, hogy a nőkkel kapcsolatos nemierőszak-mítoszok elfogadása összefüggésben áll-e a gyermekek elleni szexuális visszaéléssel kapcsolatos attitűdökkel, valamint hogy az áldozathibáztatás mechanizmusai hasonló mintázatot mutatnak-e a két áldozati csoport esetében.