Pelevin a történet egészét kiváló módon átszőtte a labirintusmítosszal. A befejezést azonban (bizonyos részben legalábbis) nyitottan hagyta. A lezárásban a szereplők valamennyien ráeszmélnek egy megnevezetlenül maradt dologra, amelyet egy kollektív MÚÚÚÚÚÚÚ felkiáltás követ. Ez lehet utalás valamiféle (pillanatnyi) áttranszformálódásra. Ezután mind felsírnak és végül hányingerük lesz. Mindez a születésre enged következtetni. Így létrejön a labirintusból való kijutás szimbóluma. Mint fentebb említettem, Pelevin több írásában is használt már modern mítoszokat. Ebben viszont egy antik történetet értelmezett újjá. Emellett sokak szerint az is kivételessé teszi ezt a regényt, hogy ez az eddigi egyetlen műve, amelynek nincs kimondottan orosz vonatkozása. Dolgozatomban arra törekedtem, hogy Pelevin ezen regényén keresztül rámutassak stílusára és eszközeire, amely különlegessé teszi őt a kortárs írók között.