Írásom célkitűzése az Esély című folyóirat 2014/3. számában a szociális szakma és a társadalmi környezet témában megjelent írásokra való reflektálás, aktuális vajdasági események és a szakmában eltöltött több mint két évtizedes tapasztalatok alapján. Bár Szerbia és Magyarország szociális védelmi rendszere különböző, a szakma képviselői ugyanazon problémákkal és nehézségekkel találják magukat szemben mindkét országban. A cikk központi témája a morális válság jelenléte a szakmában, a szociális munkások énképe, valamint a szociális munka színvonala és presztízse. Hogy valóban van-e válság a szociális munkában vagy sem, az vitatható. Az azonban biztos, hogy probléma van a szociális munka kialakult gyakorlatával. Véleményem szerint paradigmaváltás van folyamatban a szociális munkában, az ügyfélközpontúságról lassan áttérünk az adminisztrációközpontúságra. Egyre kevesebb időt szentelünk az ügyfélnek, egyre kevesebb az esetmegbeszélés és a segítő beszélgetés, a konzultáció, egyre kevesebb idő jut a szakma valódi értékeinek megvalósítására. Munkámban ennek okaira keresem a választ.