A technológiai civilizáció egyoldalúságának és gyors fejlődési ütemének ellensúlyozása érdekében korunk emberének spiritualitás iránti igénye növekedni látszik, valamint egyre többen fordulnak az önmegvalósítás, a belső erőforrások feltárásának, és a természettel való újrakapcsolódás lehetőségei felé. Műhelymunkám témája a sámándob tudatmódosító hatásának szerepe a transzperszonális élmények integrálásában, valamint az általános jóllét elérésében. Kutatásom célja, hogy feltárjam mennyire érintettek az emberek a transzperszonális élmények átélésében, illetve a spirituális válságban. Célom továbbá, hogy feltárjam a sámándob által indukált módosult tudatállapotban rejlő gyógyító potenciál terápiás felhasználási lehetőségeit, azaz hogy a sámánutazás, hogyan segítheti a transzperszonális élmények integrálását, a spirituális válság mérséklését és az általános jóllét elérését. Vizsgálatom során a következő kérdőíveket használtam: PERMA Jóllét Profil kérdőív, Spirituális krízis skála, PCI – tudat fenomenológiája kérdőív. A kutatásban 18 éven felüliek vehettek részt, a szűkebb célcsoport pedig a sámánutazáson már részt vett emberek köre volt. Eredményeim alátámasztják hogy azok, akik már éltek át spontán, ébrenlét során transzperszonális élményeket, azok magasabb spirituális válság szinttel rendelkeznek. Továbbá, az is megerősítést nyert, hogy a sámánutazáson való részvétel jelentős összefüggésben áll a magasabb spirituális válság szintjével. A sámándob által módosult tudatállapotban átélt élmények és az általános jóllét összefüggéseinek tekintetében viszont hipotéziseim statisztikailag nem igazolódtak.