A korszerű anyagtudományban egyre komolyabb szerepet kap a nanoszerke- zetű anyagok előállítása, fizikai tulajdonságainak vizsgálata valamint lehet- séges alkalmazási módjaik. A nanoméretű struktúrák készítése és opti- mális alkalmazása szempontjából az atomi mozgási folyamatok ismerete kiemelkedő jelentősséggel bír. Az atomi mozgási folyamatokból az egyik legjelentősebb a diffúzió. A nanoszerkezetek jellegéből adódóan már rendkívül kis tartományra kiterjedő elmozdulások is komoly változásokat idézhetnek elő a fizikai tu- lajdonságokban. Az atomi távolságokkal összemérhető karakterisztikus méretek (és ebből eredően hasonló nagyságrendű diffúziós utak) miatt a klasszikus, kontinuum közelítésen alapuló diffúziós modellek létjogosult- sága is megkérdőjelezhető a nanotartományban. Az itt érvényes diffúziós törvények megtalálása ezért az alapkutatás szempontjából is érdekes kérdés. Mivel a Fick-féle egyenletek makroméretű minták esetében megfelelően működnek, az ettől való eltéréseknek a nanoméretekre kell korlátozódnia. Jól ismert, hogy a nanoszerkezetek fizikai tulajdonságai eltérhetnek a tömbi anyagokban tapasztaltaktól; az egyik fő motivációs tényezőt éppen ez jelenti a nanoszerkezetek kutatásában. Ugyanakkor ezek a különbségek egy-egy technológia szempontjából a miniatürizálás során egyfajta gát sz- erepét tölthetik be. Különösen nagy jelentőssége van ennek a problémá- nak a félvezető iparban, így az új típusú, nanoszerkezetű félvezető anyagok.