A dolgozat célja a kézilabdázók és labdarúgók kitámasztási technikáinak biomechanikai összehasonlítása, különös tekintettel az alsó végtagokra ható talajreakciós erőkre, a stabilitási indexre és a boka mozgásának sebességére. A kutatás során BTS Bioengineering P-6000 típusú erőplatót, Smart-DX kamerarendszert, valamint szubjektív sérüléskockázati besorolást alkalmaztam. A mért adatokat statisztikai módszerekkel – többek között Mann–Whitney-próbával és Spearman-féle rangkorrelációval – elemeztem. Az eredmények alapján sportági különbségek mutathatók ki a kitámasztási erőkben és a stabilitásban, továbbá bizonyos változók (pl. boka sebesség, erő iránya) szoros összefüggést mutatnak az ACL-sérülés kockázatával. A dolgozat gyakorlati következtetései edzésmódszertani és prevenciós szempontból is hasznosíthatók.