Szakdolgozatom középpontjában az osztályfőnökök mint legfontosabb vezetői támaszok állnak. Jól végzett munkájuk révén a vezetők válláról rengeteg terhet vesznek le, lehetővé teszik az osztályfőnöki munka folyamatos megújulását, a gyerekek képességeinek más szemszögből történő megismerését, illetve munkájuk nagymértékben befolyásolja az iskola és szülők közötti viszonyt. A szakdolgozatban említett komplex módszerek, egyedi újítások révén egységessé, ám mégis egy adott osztályra és pedagógusszemélyiségre formálható rendszert hozhatunk létre intézményünkben, melyet az idő előrehaladtával mindenki önmagáénak érezhet. Mindamellett, hogy a gyerekek megismerése intenzívebbé válik, élményalapúvá tesszük az osztályfőnöki óráinkat, mely révén a pedagógusok által itt elsajátított új módszerek és kellő magabiztosság révén szépen lassan ezek a módszerek szaktanárok és a szakórák fontos kellékévé válnak. Az osztályfőnöki óra mint a kísérletezés színtere jelenik meg és végül egy teljes intézményi digitalizálás, nyitott gondolkodást és modernitást eredményez az újító oktatási vívmányok irányába. Ez a jövő, mi vezetők annyit tehetünk, hogy támogatjuk azon pedagógusainkat, akik erre az útra léptek, megpróbáljuk vonakodó kollégáinkat a modernitás irányba terelni és mindig támaszként, ítélkezés nélküli vagyunk jelen segítő szándékkal.