A történetírás minden története szívesen elismeri, hogy a múlt kézenfekvő lehet politikai felhasználás céljaira, mint ahogy aláhúzzák azt is, hogy az utóbbi másfél évszázadban a tudományos történetírás hogyan igyekezett távolságot fenntartani saját maga és tárgya között. Minek köszönhető akkor, hogy minden korábbinál erősebb aggodalmak hangoznak el napjainkban arról, hogy a múltat manipulálják. Tanúskodik erről néhány híres eset – például a német történészek közelmúltbeli vitája a nácizmus jelentéséről, vagy a még ma is folyó csatározás a kommunizmus értelmezéséről –, és jó néhány kevésbé ismert példa is, melyek mindemellett nem kevésbé jelzésértékűek és fontosak? Néhány, változatos területekről származó (Európa számos országa mellett Izrael mind palesztin, mind zsidó nézőpontból; Marokkó, a mexikói zapatista mozgalom), aktuális és mindmáig nyitott ügy vizsgálatával ez a gyűjteményes kötet arra kíván lehetőséget nyújtani, hogy történeti jelenünkről és annak egyes jellegzetes vonásairól elmélkedjünk, a kérdéseket gyakran gyökeresen új nézőpontból tekintve. Napjaink jellegzetes és itt vizsgált jegyei az egyedi történelmek és az identitásokhoz kapcsolódó követelések megsokszorozódása; a nehéz, instabil, zavaró összeütközés a történészek tudása és az immár különféle formákban mindinkább „nyilvánossá” váló vita céljai között; illetve – végül – a történetírói modellek és fogalmak elhasználódása, mely arra ösztönöz bennünket, hogy újfent vizsgáljuk meg, mi lehet a történész társadalmi szerepe.