Gyülekezési szabadság aktuális kérdései a Covid-19 járvány idején

Abstract

A koronavírus-világjárvány (Covid-19) soha nem látott kihívás elé állította a demokratikus jogállamokat, példátlan feszültséget teremtve az állam objektív életvédelmi kötelezettsége és az alapvető emberi jogok érvényesülése között. Jelen szakdolgozat célja a békés gyülekezéshez való jog magyarországi korlátozásának átfogó, dogmatikai elemzése a veszélyhelyzeti jogalkotás idején. A kutatás központi kérdése, hogy a pandémia megfékezése érdekében bevezetett, a tömegrendezvényeket és demonstrációkat érintő tilalmak megfeleltek-e az Alaptörvényben rögzített szükségességi és arányossági követelményeknek. A dolgozat a gyülekezési jog történelmi fejlődésének és a különleges jogrend elméleti alapjainak felvázolása után részletesen megvizsgálja a Kormány járványügyi rendeleteit. Kiemelt fókuszt kap a járvány második és harmadik hulláma alatt alkalmazott differenciálatlan, általános gyülekezési tilalom, amely az alapjog lényeges tartalmának tartós kiüresítését eredményezte. A Velencei Bizottság jogállami iránymutatásai, valamint a külföldi bíróságok döntései egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a nyugat-európai jogállamok a totális tiltás helyett az egyedi mérlegelést és a differenciálást kényszerítették ki. Ezzel szemben a kivételesen szigorú magyar szabályozás esetében csak jelentős fáziskéséssel, az Alkotmánybíróság 23/2021. (VII. 13.) AB határozatával történt meg a dogmatikai fordulat.