Szakdolgozatom témájaként a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmát választottam. Magyarország Alaptörvényének XV. cikke ki is mondja, hogy minden ember egyformán egyenlő, mindenki egyformán jogképes. Az alapvető jogok hazánkban mindenkit ugyanúgy megilletnek, bármilyen hátrányos megkülönböztetés nélkül. A nők és a férfiak pedig egyenjogú emberek. Mindezek ellenére még manapság is a nők nemük miatt, csak azért, mert nők, elég sok élethelyzetben kerülnek hátrányba sok helyen világban. Korábban ez a helyzet még erőteljesebben jelen volt a mi társadalmunkban is. A munkaerőpiacon, a politikában, a magánéletben is problémát jelentett, legalábbis a hátrányt elszenvedők számára. Szakdolgozatom középpontjában a női nem diszkriminációs helyzete fog állni. Arról is szó lesz, hogy ez régen milyen jelentősen volt jelen, illetve ma mennyire sújtja ez a nők helyzetét, mert így fogjuk látni, hogy honnan hová jutottak el. Mindezek előtt tisztázni fogom az egyenlőség elvét, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A feminista mozgalmak is erősen kapcsolódnak ehhez a témához, ezért fontosnak tartom, hogy írjak róla. Írni fogok még a nők jogairól is. Ahhoz képest, hogy ez a nem milyen „elnyomás” alatt élt régen, mára már hová jutott el jogaiért, jogosan küzdve. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság jogeseteivel fogom alátámasztani, hogy a női nemet ma is sok helyzetben hátrányba helyezik. Fontosnak tartom még a dolgozatomban a nők és a férfiak közötti egyenjogúságról, esélyegyenlőségről is írni, illetve a nők hátrányos megkülönböztetésének kiküszöböléséről is.