Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban tartotta a Környezet és Fejlődés Világkonferenciát, amelyet hosszas előkészületek és nagy várakozások előztek meg. A stockholmi konferencia óta eltelt két évtized alatt a környezetvédelem fogalma az egész világon ismertté vált (LÁNG, 2007). A tenni akarás, a cselekvő természetvédelem mindenhol megvetette a lábát, általánossá vált a tudatformáló tevékenység. A riói konferencia azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az előzetesen megfogalmazott, két év alatt kialakított „Nyilatkozat a Földről” egyezmény (amely a tagállamok számára kötelező előírásokat tartalmazott) helyett a „Riói Nyilatkozat” született, amely csak ajánlásokat fogalmaz meg (EGERSZEGI, 1993). A nyilatkozatban szereplő Éghajlatváltozási Keretegyezményt és a Biológiai Sokféleség Egyezményt a résztvevő államok mindegyike aláírta, valamint elfogadták a fenntartható és tartamos erdőgazdálkodás alapelveit.