Endotelin-1 és stresszfehérje-koinduktorok szívelektrofiziológiai hatásai

Abstract

Munkám egyrészt az endotelin-1, másrészt a jelenleg intenzív fejlesztés alatt álló és sokrétű terápiás előnyöket ígérő, hősokkfehérje-koinduktor hatású molekulák (bimoclomol és BRX-005) emlős szívizomsejtek elektromos tevékenységére kifejtett hatásainak vizsgálatára irányult különböző eredetű (humán, kutya és tengerimalac) szívpreparátumokon. Késérleteink során a következő fontosabb kérdések tisztázását tűztük ki célul:

Jellemezni kívántuk az ET-1 kalcium- és káliumáramokra gyakorolt hatását kutyából izolált kamrai szívizomsejteken. Milyen szignalizációs útvonal(ak) igénybe vételével fejti ki hatásait az endotelin-1 az ETA-receptorhoz való kötődés után? Az egészséges humán szívből izolált sejteken nyert eredmények mennyire felelnek meg a kutya kamrai sejteken kapott adatoknak? Ennek alapján választ kívántunk adni arra a kérdésre, hogy a kutya szívizomsejt mennyire jó modellje a humán szívizomsejteknek az ET-1 hatásainak vizsgálatakor? Célunk volt a hasonló Hsp-koinduktor hatással rendelkező bimoclomol és BRX-005 szívhatásainak összevetése, az esetleges különbségek feltárása. Megpróbáltunk választ adni arra a kérdésre is, hogy vajon az ET-1, a bimoclomol és a BRX-005 sokrétű in vivo hatásai közül melyek és milyen mértékben vezethetők vissza az általunk vizsgált celluláris elektrofiziológiai hatásokra?