Világszerte a kardiovaszkuláris rendszer megbetegedései okozzák a legtöbb ember halálát. A megelőzés (rendszeres testmozgás, helyes táplálkozás stb.) mellett a gyógyszeres terápia csökkentheti a súlyos szív- és érrendszeri események (stroke, miokardiális infarktus, ischaemiás szívbetegség) kockázatát. Azonban a kardiovaszkuláris rendszerre ható gyógyszerek használata során gyakran nem kielégítő a gyógyszeres terápiára adott válasz, valamint nemkívánatos hatások alakulhatnak ki, melyek hátterében genetikai eltérések is állhatnak. Diplomamunkámban három, farmakogenomikai szempontból részletesen tanulmányozott hatóanyag/hatóanyagcsoport (warfarin, klopidogrel, valamint sztatinok) farmakokinetikai és farmakodinámiai tulajdonságait befolyásoló polimorfizmusokat tekintem át. Az egyes hatóanyagok esetén bemutatom a metabolizáló enzimeket, transzportereket, target receptorokat és enzimeket kódoló géneket érintő klinikailag releváns polimorfizmusokat, és emellett a jelenleg elérhető terápiás javaslatokat is ismertetem, melyek segítségével meghatározhatjuk a beteg számára ideális dózist.