"Hangjában él a költő. Akkor is, ha a vers már csak szöveg, amit nem mondani, hanem olvasni kell. Hiszen a hang belső is lehet. Végtére nem a költőnek, hanem a versnek kell megszólalnia. Ebben az értelemben nincs hangtalan vers. Legfeljebb olyan vers van, amely senkiben sem szólal meg, mert halva született. A hallgatás, a csönd, a némaság a költészetben mindig beszédes és hangos. A vers különben is akkor szólal meg, amikor szerzője elhallgatott. Vagyis befejezte a művet. A vers nem a szerző hangján, hanem a maga hangján szól..." Szilágyi Ákos (1950), a kortárs irodalom sokoldalú egyénisége e kötetben költői termésének "hagyományos" szöveg-verseit gyűjti egybe.