Az informatika felsőoktatásában tapasztalható a hallgatók heterogén készsége a programozás elsajátításában. A jelenség szélsőséges differenciához vezet, jóllehet a felsőoktatásba a terület iránt elkötelezett és feltehetően a középfokú informatika oktatásban már jó eredményeket felmutató diákok felvételére számítunk. A jelenség nem feltétlenül a tanulási affinitásban keresendő. A készséget a képesség előzi meg, amelyben genetikai, majd korai szocializációs folyamatok is szerepet játszanak. A korábban általunk kifejlesztett fényprogramozási eljárás, mikrokontroller alapú hardver és szoftverrendszer, alkalmasnak bizonyult a teljes életkor intervallumban az algoritmus alkotó-képesség tesztelésére. Vizsgálataink abba az irányba mutatnak, hogy a hosszabb iskolázottság során elsajátított programozási tudás nincs olyan szoros összefüggésben az algoritmus-alkotó képességgel, mint ahogyan azt feltételeztük. Habár a tanulási folyamat szignifikánsan növeli az algoritmizálási képesség fejlődését, e-mellett markánsan fellépnek olyan tényezők, amelyeket már kisgyermek korban is differenciáltan tudunk mérni a rendszerünkkel. Ezek a képességek jelentősen befolyásolják az oktatás sikerességét, így mélyebb vizsgálatuk mindenképp indokolt. Az algoritmus-alkotó képesség kialakulásának jobb megértése közelebb vihet minket a programozás oktatás hatékonyságának javításához az alapfokútól a felsőoktatásig.