The right to health as a human right still faces the dilemma of justiciablity. In order to overcome this obstacle, the qualitative indicator of ’direct applicability’ was introduced within the monitoring mechanism of the International Convention of the Economic, Social and Cultural Rights in 2009. This seems to be potential as a next generation indicator in the legal aspect of realization of the right to health according to László Buza, who declared that the programmatic norms of international human rights law are in need to be evaluated to reach the status of real norms. In this respect, I made research into the Basic Law of Hungary with particular attention to Article XX within the practice of the Hungarian Constitutional Court. Besides the tenth anniversary of the acceptance of the Basic Law, the recent practice of the Constitutional Court has not been reflected in state reports yet. This research is further based by the statement of the Constitutional Court, namely it is committed  in examining the relevant international and regional legal and policy aspects. To the aim of research, I investigated the ’direct applicability’ indicator as interpreted so far by the Constitutional Court and its obstacles with particular focus on the right to health and right to health care, supplemented with the aspect not indicated in state reports.

A tanulmány egy szélesebb körű kutatás részeként, az Alaptörvény XX. cikkében is elismert testi és lelki egészséghez való jog, s kiemelten az egészségügyi ellátás megszervezésével kapcsolatos állami kötelezettségek vonatkozásában készült. Az egészséghez való jogot, mint emberi jogot, napjainkban is fennálló jogérvényesítési dilemmájára tekintettel, többek között a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya állami jelentéstételi mechanizmusában a 2009-es évben bevezetett közvetlen alkalmazhatósági indikátor és azzal összefüggő állami visszajelzések alapján vizsgáltam. Az említett indikátort ugyanis hosszabb távon a jogérvényesítés előmozdítására alkalmas kezdeményezésnek tartom abban a folyamatban, amelyet Buza László a nemzetközi jog programjellegű normáinak teljes értékű jogszabályokká alakításaként határozott meg. Ennek hazai vonatkozásban elengedhetetlen kiegészítőjeként tekinthetünk az Alaptörvény XX. cikk Alkotmánybíróság általi értelmezésére. Ezt az Alaptörvény elfogadásának tíz éves jubileuma mellett egyrészről alátámasztja, hogy a legutóbbi évek gyakorlatáról az államjelentések még nem reflektálnak. Másrészről, a testület által kimondottan, bár az alkotmányossági elbírálás alapját az alaptörvényi rendelkezések képezik, az mégsem zárkózik el feltétlenül a releváns nemzetközi és európai (jog)politikák, megközelítések vizsgálatától sem. Ezért elsőként a közvetlen alkalmazhatóságot és annak alkotmánybírósági gyakorlat által meghatározott akadályait, majd az államjelentések által nem érintett részkérdést tekintettem át.