Az anyai kötődési stílus és nevelési attitűd összefüggésének vizsgálata a gyermek érzelmi és viselkedési jellemzőivel

Abstract

A jelen kutatás célja az anyai felnőtt kötődési orientáció, a preferált nevelési stílusok és a gyermek érzelmi-viselkedési jellemzői közötti komplex, transzgenerációs összefüggések feltárása volt. A szakirodalom alapján az anyai kötődési bizonytalanság maladaptív nevelési gyakorlatokhoz és gyermeki tünetképzéshez vezethet, míg a biztonságos kötődés védőfaktorként szolgál. A kvantitatív, keresztmetszeti vizsgálatban 161 édesanya vett részt (gyermekeik életkora 4–14 év). Az adatfelvétel standardizált kérdőívekkel történt: a Kötődési Stílus Kérdőív (ASQ-H), a Szülői Nevelési Stílus Kérdőív (PSDQ-H) és a Képességek és Nehézségek Kérdőív (SDQ-H) magyar változatainak alkalmazásával. Az adatok elemzése Spearman-féle rangkorrelációval és Mann-Whitney U próbával valósult meg. Az eredmények igazolták, hogy az anyai kötődési bizonytalanság (szorongás és elkerülés) pozitívan korrelál a gyermek összesített problémamutatójával, míg az anyai kapcsolati bizalom jelentősen csökkenti a gyermek érzelmi tüneteit. A kötődési szorongás bejósolta az autoriter nevelési attitűdöt. Bebizonyosodott továbbá, hogy a tekintélyelvű nevelés szoros kapcsolatot mutat a gyermeki magatartási zavarokkal és a hiperaktivitással, míg az autoritatív (demokratikus) nevelés a proszociális viselkedést támogatja. A magas kötődési biztonsággal rendelkező anyák gyermekei szignifikánsan kevesebb pszichológiai tünetet mutattak (p = 0.011), mint az alacsony biztonságú csoport tagjai. A kutatás alátámasztja, hogy a gyermek érzelmi stabilitásának és a magatartásproblémák megelőzésének kulcsa nem pusztán a racionális nevelési technikákban, hanem a szülő belső érzelmi biztonságában és mentalizációs kapacitásában rejlik.