Csizmadia Éva több önéletrajzi ihletésű regénye után - A tiszavirág dala, Fati partus, Véges és végtelen, Kulcsra zárt emlékezet - legújabb kötetében az ötvenes évekbe kalauzolja el az olvasót. Megismerhetjük a műből a groteszk kor visszás figuráit, fonák, sokszor félelemmel teli vagy éppen nevetségességig torzuló helyzeteket, jellemtelen pálfordulásokat, köztük magáét az emlékező írónő férjéét is, akit elvhűsége még válásra is rábír. A nyolcvanas években lánya hagyatéki perével újabb kálváriát járó szerző fájdalmas önvallomásának stílusa magával ragadó, sodró lendületű, tartalmas szórakozást nyújt minden olvasójának.