Szakdolgozatom témájául a 30 évvel ezelőtt megszűnt – közel hét évszázadon keresztül működött -, majd 2013-ban új formában megalakult Járásokat és Járási hivatalokat választottam. Hogy szükségesek voltak-e újra a járások? Hatékonyabb ügyintézést hoztak-e magukkal? A válasz egyértelműen igen. A járás létjogosultsága a területi közigazgatás szempontjából igazolható. Létrejötte azonban óhatatlanul gyengíti a települési szintet. Az átlagállampolgár szempontjából, aki Magyarországon jelenleg évente kb. 1,6 alkalommal veszi vagy vette igénybe a polgármesteri hivatal szolgáltatásait, a járás kifejezetten államigazgatási szempontból tekinthető „közepes” intenzitásúnak, szemben a továbbra is a településen maradó önkormányzati, gyengülő intenzitással igénybe vett ügymenetekkel. Erre az prognosztizálható, hogy a helyi szintre – különösen a nagyvárosokba – visszadelegált, vagy éppen az ott maradó néhány gyakori államigazgatási funkció fogja majd az ideális egyensúlyt beállítani a járás és a település között.