A fogelvesztést követően kialakuló alveoláris csontreszorpció jelentős klinikai kihívást jelent az implantációs rehabilitáció során. A csont mennyiségének és minőségének csökkenése, különösen a maxilla hátsó régiójában a sinus pneumatizáció, illetve a mandibulában a nervus alveolaris inferior közelsége miatt, lényeges korlátozó tényezőként szolgálhat a standard hosszúságú implantátumok behelyezését illetően. Ezekben az esetekben két alapvető kezelési lehetőség merül fel: hagyományos implantátumok beültetése csontpótló beavatkozás mellett vagy rövid implantátumok alkalmazása a meglévő csontállomány maximális kihasználásával. A diplomamunka bemutatja az implantológia alapelveit, az implantátumok típusait, az osszeointegráció mechanizmusát, valamint a csontvesztés és a csont augmentáció legfontosabb aspektusait. Áttekintésre kerülnek azok a tényezők is, melyek befolyásolják a hosszú távú sikerességet. A két terápiás megközelítés összehasonlító elemzése klinikai, sebészi, valamint biomechanikai szempontok alapján segítséget nyújt annak feltárásában, hogy az egyes klinikai helyzetekben milyen szempontok alapján hozható megalapozott döntés, és hogyan alkalmazhatjuk ezeket a lehetőségeket a korszerű, minimálinvazív implantológiai szemléletben.