Eltérő ozmotikus vízpotenciálok hatása a galambborsó (Cajanus cajan L.) genotípusok csírázására és korai fejlődésére

Abstract

A klímaváltozás következtében egyre gyakoribbá váló aszályos időszakok komoly kihívást jelentenek a közép-európai, különösen a magyarországi mezőgazdasági termelés számára. A hagyományos fehérjenövények termesztésterületének visszaesése szükségessé teszi az alternatív, szárazságtűrő hüvelyes fajok vizsgálatát. Jelen munka célja annak feltárása volt, hogy a PEG-6000 által kiváltott ozmotikus stressz hogyan befolyásolja 10 galambborsó (Cajanus cajan L.) genotípus csírázási, morfológiai és ásványielem-mobilizációs válaszreakcióit. A kísérlet a Nyíregyházi Egyetem laboratóriumában zajlott, faktoriális elrendezésben, összesen 3000 mag felhasználásával. A négy stresszszint vízpotenciálja -0,027, -0,058, -0,095 és -0,136 MPa volt. A mért paraméterek magukba foglalták a csírázási százalékot, csírázási arányt és indexet, az átlagos csírázási időt, a gyököcske- és hipokotilhosszt, a friss/száraz tömeg arányt, valamint az elem-mobilizációs faktort. A háromtényezős varianciaanalízis (ANOVA) alapján a genotípus szignifikánsan befolyásolta a csírázási arányt (F = 4,30; p = 0,0053), míg a kezelések önálló hatása nem bizonyult szignifikánsnak. Az ICEAP87091 és az ICEAP01258 genotípusok a legtöbb paraméter alapján kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, magas gyökér- és hajtáshossz-értékeket tartva fenn erősebb stressz mellett is. Az ICEAP01103/3 már a kontrollcsoportban is 80%-os csírázási százalékot ért el. Több genotípusnál a -0,058 MPa-os kezelés hormetikus választ váltott ki. A friss/száraz tömeg arány és az elem-mobilizáció (57-69%) stabil maradt a vizsgált stressztartományban. Az eredmények azt mutatják, hogy a galambborsó-genotípusok között jelentős természetes variabilitás áll rendelkezésre az ozmotikus stressztűrés tekintetében. A kutatás hozzájárul a faj mérsékelt övi szárazságtoleranciájának további vizsgálataihoz, és a klímaváltozáshoz alkalmazkodó genotípusok jövőbeni fejlesztéséhez.