Luca Sabatinit rablógyilkosságért életfogytiglanra ítélték. Negyven év után tér vissza szülőfalujába, Cisterna dei Marsiba, miután az igazi bűnös élete végén, a halállal való szembesüléskor bevallotta tettét. Luca hazatérésekor a faluban ünnepség készülődik: Az emberek Ciprianit várják, aki a baloldal színeiben készül nagy reménnyel a választásokra. Cipriani felkeresi Lucát, aki apja barátja volt. Látogatása valóságos pszichológiai nyomozássá alakul. Megkísérli szóra bírni Lucát és az egykori bűntény valamennyi közvetett és közvetlen tanúját, egyre mélyebbre ás a múltban, hogy földerítse a titkot: mi késztette Lucát arra, hogy ártatlanul az életfogytiglan tartó börtönt válassza. Ignazio Silone regénye szerelmi történet, patetikus, drámai, ugyanakkor már-már valószerűtlen és paradox. Luca szinte a lovagkort idéző szerelemmel szereti hölgyét, s ennek a szerelemnek a méltóságáért őrzi meg a titkát negyven éven keresztül. Így válhat Ignazio Silone délolasz irodalmi hagyományokon alapuló regénye egy XX. századi „dolce stil nuovo”-t idéző alkotássá.